Útmutató a tökéletes fogászati
implantátumrendszer megtalálásához
A fogászati implantátumok a modern fogászat egyik legfontosabb találmányai, amelyek lehetővé teszik a hiányzó fogak pótlását, visszaadva a páciensek rágási képességét és esztétikai megjelenését. Manapság a megfelelő implantátumrendszer kiválasztása bonyolult folyamat lehet, mivel több mint 150 különböző márka és számtalan változat áll rendelkezésre világszerte. Az alábbiakban áttekintjük, hogy milyen szempontok alapján választhatjuk ki a számunkra legmegfelelőbb rendszert.
1. Anyagválasztás
A fogászati implantátumok többsége jellemzően orvosi titánból készül, azonban az elmúlt években a kerámia implantátumok is megjelentek a piacon. Az implantátum anyagválasztása fontos szempont, hiszen befolyásolja a beültetés sikerességét és az implantátum hosszú távú működését.
Titán implantátumok: A titán az egyik legelterjedtebb anyag a fogászati implantátumok készítésében, mivel biokompatibilis és kiváló mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik. A titán implantátumok könnyen integrálódnak a csonttal, ami stabil rögzítést biztosít. Emellett a titán korrózióálló, ami hosszú távú megbízhatóságot garantál.

A titán kifejezetten nagy rugalmassága miatt, kevésbé hajlamos a törésre, ezáltal megbízható és tartós megoldást nyújt.
Kerámia implantátumok: A kerámia implantátumok cirkónium-dioxidból készülnek. Mivel ezek fehér színűek, jobban hasonlítanak a természetes fogakhoz, ami különösen fontos az elülső fogak pótlásánál. Amellett, hogy biokompatibilisek és allergiamentesek, korrózióállók, valamint kevésbé érzékenyek a hőmérséklet-változásokra. A kerámia implantátumok azonbansokkal törékenyebbek a titán implantátumokhoz képest, ami miatt sérülékenyebbek lehetnek a mechanikai terhelésekkel szemben. Másik hátrányuk, hogy jóval drágábbak, ami jelentős pénzügyi terhet jelenthet a páciensek számára.
2. Formatervezés és felszínkezelés
Az implantátumok különböző formatervezési és felszínkezelési megoldásokkal rendelkeznek, amelyek befolyásolják az osszeointegrációt.
• Csavaros kialakítás: A csavaros implantátumok a leggyakoribbak, mivel a csavaros forma kiváló stabilitást biztosít a csontban. Ez a kialakítás lehetővé teszi az implantátum könnyű beültetését és eltávolítását szükség esetén.
• Felületkezelés: Az implantátumok felszínét különböző módokon kezelhetik, hogy elősegítsék a csontnövekedést és az implantátum stabilitását. A savas maratás, a homokfúvás (SLA) és az eloxálás javítják az osszeointegrációt, ami gyorsabb gyógyulást eredményez. Az olyan technológiák, mint a BIONIKA által kifejlesztett „Szupertiszta” felületkezelés, elősegítik a jobb szöveti kapcsolódást. Az általunk kifejlesztett felületkezelésnek köszönhető, hogy a BIONIKA implantátumok sokkal jobb bennmaradási valószínűséggel ültethetők be, a nemzetközi átlaghoz viszonyítva.
3. Méret- és csatlakozásválaszték
Az implantátum mérete és a csatlakozás típusa szintén fontos tényezők a megfelelő rendszer kiválasztásában.

Méret:
Az implantátum átmérője és hossza a páciens csontjának méretétől és minőségétől függ. A szakemberek általában 3D-s képalkotást használnak a pontos méretek meghatározásához, hogy biztosítsák az implantátum megfelelő illeszkedését. A fogászati implantátumok méret szerint különböző kategóriákba sorolhatók, amelyek a beültetési helytől és a csontminőségtől függően változnak. A szakmában az alábbi méretkategóriákat különböztetik meg.
Standard (normál méretű) implantátumok
• Átmérő: 3,4-4,2 mm
• Hossz: 7-16 mm
• Alkalmazás: Ezek az implantátumok a leggyakrabban
használtak, és általában a legtöbb fogpótlási esetben
alkalmazhatók.
Wide (széles átmérőjű) implantátumok
• Átmérő: 4,5 mm vagy nagyobb
• Hossz: 7-16 mm
• Alkalmazás: Ezek az implantátumok nagyobb stabilitást biztosítanak és általában a hátsó fogak pótlására használják, ahol a rágási erők nagyobbak.
Mini (keskeny átmérőjű) implantátumok
• Átmérő: 2-3,3 mm
• Hossz: 7-18 mm
• Alkalmazás: Főleg keskeny helyek esetén vagy ideiglenes megoldásként használják őket. A mini fogimplantátumok kevés csontállomány esetén ideálisak a kivehető fogsorok stabilizálására.
Short (extra-rövid) implantátumok
• Átmérő: 3,3-6,0 mm
• Hossz: 5-6 mm
• Alkalmazás: Ezek olyan esetekben alkalmazhatók, ahol a csontmagasság korlátozott és lokalizált vertikális csonthiánnyal kell számolni.
Hosszú implantátumok
• Átmérő: 3,3-6,0 mm
• Hossz: 16-20 mm vagy hosszabb
• Alkalmazás: Ritkábban használatosak, általában speciális esetekben, például több fog hiányának pótlására, különleges anatómiai körülmények esetén vagy zigómában való rögzítés esetén.

Csatlakozás:
Az implantátum és a felépítmény közötti csatlakozás típusa többféle lehet. A modern fogászatban alkalmazott különböző csatlakozási lehetőségek mind a stabilitás, mind az esztétikai eredmények tekintetében különböző előnyöket kínálnak, így lehetővé teszik a személyre szabott kezelési tervek kialakítását. Íme néhány gyakori csatlakozási lehetőség, amely közül választhatunk:
- Belső hexagonális csatlakozás: A belső hexagonális csatlakozás egy hatoldalú belső kialakítást használ az implantátum belsejében, amely biztosítja a stabil és precíz illeszkedést. Ez a típusú csatlakozás széles körben elterjedt és könnyen kezelhető.
- Külső hexagonális csatlakozás: A külső hexagonális csatlakozás az implantátum tetején található hatoldalú kiemelkedést használ, amelyre a felépítmény illeszkedik. Ez a régebbi típusú csatlakozás egyszerű és megbízható, de kevésbé stabil, mint a belső hexagonális változat.
- Kónuszos (kúpos) csatlakozás: A kónuszos csatlakozás kúpos kialakítást alkalmaz, amely az implantátum és a felépítmény között erős, stabil illeszkedést biztosít. Ez a típusú csatlakozás kiváló stabilitást nyújt és minimális mikromozgást tesz lehetővé.
- Kettős platform-switching csatlakozás: A kettős platform-switching csatlakozás az implantátum és a felépítmény átmérőjének különbségét használja ki, hogy csökkentse a csontvesztést és javítsa a lágyszövetek stabilitását. Ezen megoldás esztétikai szempontból is kedvező lehetőségeket biztosít.
- Morse-kúpos csatlakozás: A Morse-kúpos csatlakozás egy nagyon precíz, kónuszos illeszkedést alkalmaz, amely kiváló mechanikai stabilitást és szoros zárást biztosít. Ez a típus különösen jól ellenáll a mikromozgásoknak és a bakteriális lerakódásoknak.
4. Beültetési technika
A beültetési technika szerint megkülönböztethetünk egyfázisú (azonnali terhelésű) és kétfázisú (késleltetett terhelésű) implantátumokat. Az egyfázisú implantátumok gyorsabb kezelést és kevesebb sebészeti beavatkozást igényelnek, míg a kétfázisú implantátumok nagyobb stabilitást és szélesebb alkalmazhatóságot kínálnak. Érdekes módon a hazai fogászati szakma megosztó véleményen van az egy- és kétfázisú implantátumokkal kapcsolatban. Vannak, akik az előbbivel, mások pedig az utóbbi típussal szeretnek jobban dolgozni.
Egyfázisú implantátumok
Az implantátumok történelmét vizsgálva elmondható, hogy az első foggyökeret utánzó, koronamegtartó fejrésszel rendelkező konstrukciók egyfázisúak voltak. A legnagyobb sikert a Bauer-típusú implantátumok hozták, hiszen ezek olyan előnyökkel és tulajdonságokkal rendelkeztek, melyek miatt a mai napig is a legmodernebb konstrukciók közé tartoznak. Ilyen előny többek között a minimál invazív műtéttechnika, a platform switching vagy a biológiai adottságokhoz legjobban alkalmazkodó ívelt menetprofi lok. Mérnöki szemmel vizsgálva az egyfázisúak a flexibilis tulajdonságuknak köszönhetően jogosan pályázhatnak a leghatékonyabban alkalmazható műszaki megoldások címére.
Az egyfázisú implantátumok különlegessége, hogy egyetlen sebészeti beavatkozással ültetik be őket, és azonnal terhelhetők. Az implantátum beültetése után azonnal az implantátumhoz rögzítik az előre megtervezett fogpótlást, így a páciensek azonnal élvezhetik az új fog esztétikai és funkcionális előnyeit. Ez a megközelítés különösen előnyös azok számára, akik gyors és hatékony megoldást keresnek, mivel az egész folyamat egy látogatás alatt elvégezhető. Emellett kevesebb sebészeti beavatkozásra van szükség, ami kényelmesebb és kevésbé megterhelő a páciensek számára.
Az egyfázisú implantáció alkalmazása akkor tud hosszú távon eredményes lenni, ha bikortikális vagy trikortikális megtámasztásra van mód és olyan fogmű kialakítására van lehetőség, mely elegendő számú implantátumnál nagy primerstabilitással biztosítja az osszeointegrációt. Az egyfázisú implantátumok gyors és kényelmes megoldást kínálnak, azonban nem minden páciens alkalmas ezek beültetésére, különösen, ha nem rendelkeznek elegendő csontállománnyal. Az azonnali terhelés növelheti a mikromozgások kockázatát, továbbá, ha a kezdeti stabilitás nem megfelelő az implantátum elvesztésének esélye is nagyobb. Az egyfázisú implantátumok protetikai lehetőségei korlátozottabbak a kétfázisú társaikkal szemben.
Kétfázisú implantátumok
A kétfázisú implantátumok olyan megoldások, amelyek két különálló műtéti eljárás során kerülnek beültetésre. Az első fázisban az implantátum beültetésre kerül a csontba, majd 3 hónapot hagynak a csontintegrációra, ami biztosítja, hogy az implantátum szilárdan beépüljön a csontba. Ezután következik a második fázis, amikor a felépítményt és a végleges fogpótlást csatlakoztatják az implantátumhoz.
Bár a kétfázisú implantátumok alkalmazása hosszabb kezelési időt igényel, számos előnnyel rendelkeznek. A hosszabb gyógyulási idő lehetővé teszi az implantátum számára, hogy erősebben és stabilabban integrálódjon a csonttal, ami hosszú távon nagyobb stabilitást biztosít.

Ez a módszer szélesebb körben alkalmazható, különösen azoknál a pácienseknél, akiknek csontállománya nem optimális, vagy akiknél az egyfázisú implantátumok nem használhatók. A kétfázisú implantátumok széles körben alkalmazhatók különböző klinikai helyzetekben, beleértve a teljes és részleges foghiányokat, valamint a komplex eseteket, ahol jelentős előkészítő műtétekre, például szinuszemelésre vagy csontgraftok alkalmazására van szükség.
Esztétikai szempontból a kétfázisú implantátumok különösen jól alkalmazhatók főleg az elülső fogaknál, ahol a megjelenés kiemelten fontos. A BIONIKA-nál elérhető kétfázisú implantátumok és a hozzá kapcsolódó felépítmények széles választékának köszönhetően a szakemberek minden típusú fogpótlást el tudnak készíteni, legyen szó csavarozott, felragasztható vagy kivehető fogművekről. Abban az esetben, ha több fog hiányáról van szó, célszerű hidat készíteni, de arra is lehetőség van, hogy minden fog külön-külön kerüljön pótlásra. A felépítmények sokféle változatban elérhetők, lehetővé téve a fogorvos és a fogtechnikus számára, hogy a páciens egyedi igényeihez és adottságaihoz tökéletesen illeszkedő fogpótlásokat készítsenek.
5. Beültetési hely
A fogászati implantátumokat beültetési hely szerint is csoportosíthatjuk, amely lehetővé teszi a különböző klinikai helyzetekhez és csontállományhoz való alkalmazkodást. A beültetés helye szerint megkülönböztethetünk endosszeális, subperioszteális és transzosszeális implantátumokat, amelyek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.
- Endosszeális (csontba ültetett) implantátumok: Ezeket az implantátumokat közvetlenül az állcsontba ültetik be. Formájuk szerint lehetnek csavaros, hengeres vagy lamellás kialakításúak. Nagy stabilitást biztosítanak, mivel az implantátumok közvetlenül integrálódnak a csonttal, ami erős és tartós rögzítést eredményez. A csontba ültetett implantátumok a legelterjedtebbek hiszen ezek széles körben alkalmazhatók, mivel többféle formában és méretben elérhetők. Főleg szóló fogak pótlására, valamint hidak és teljes fogsorok rögzítésére alkalmazzák őket.
- Subperioszteális implantátumok: Ezek az implantátumok az állcsont felszínén, az íny alatt helyezkednek el és nem hatolnak be a csontba. A subperioszteális implantátumokat főként akkor alkalmazzák, ha a páciens csontállománya nem elegendő az endosszeális implantátumokhoz, vagy ha a csontpótlás nem lehetséges. Az implantátumok fémvázzal kerülnek rögzítésre.
- Transzosszeális (átmenő) implantátumok: Ezek az implantátumok az állcsont teljes vastagságán áthatolnak és mindkét oldalon rögzítést biztosítanak. Az ilyen típusú implantátumok ritkábban használatosak, főként az alsó állkapocsban alkalmazzák őket, ahol más megoldások nem kivitelezhetők. Ezek az implantátumok akkor jönnek szóba, amikor a hagyományos módszerek nem biztosítanak elegendő stabilitást.

6. Beszerzési költségek

Az új rendszerek kipróbálása időigényes és gyakran költséges folyamat. Az implantátumok gyártói árai jelentősen eltérhetnek attól függően, hogy a gyártó milyen alapanyagokat és technológiákat alkalmaz, valamint a kutatás-fejlesztési költségek és a gyártási folyamatok bonyolultsága is hatással van az árakra. Ezenkívül a márka hírneve és a gyártó által nyújtott garanciák is befolyásolják az árképzést, nem is beszélve a szükséges műszerekről és felépítményekről.
A BIONIKA által kínált implantátumok és felépítmények árai minden igényt kielégítenek, hiszen Ön kedvező áron juthat kiváló minőségű és megbízható termékekhez, amelyek hosszú távú megoldást biztosítanak páciensei számára.
Következtetés
A legmegfelelőbb fogászati implantátumrendszer kiválasztása alapos kutatást és szakértői tanácsadást igényel. A különböző anyagok, formák, felszínkezelések és csatlakozási megoldások fi gyelembevételével lehet meghozni a legjobb döntést. Szakértő kollégáink szívesen segítenek megtalálni az Ön igényeinek és elvárásainak leginkább megfelelő implantátumrendszert. Keressen minket e-mailben vagy telefonon, hogy közösen megtalálhassuk az Ön számára legideálisabb megoldást!
Cikk információ
- Szerző | Hajdú József
- Dátum |2024.07.05
- URL | www.bionika.hu